Kedves Olvasónk!

Szeretettel üdvözlünk honlapunkon!

A Szegedi Speciális Szükségletű Gyermekek Családját Támogató SZIVÁRVÁNY
Szülő Alapítvány honlapján jársz. 

A mi Ügyünk!

Mindenki életében van egy „Ügy”.
Ez lehet egészen aprócska, mások számára talán érdektelen, de lehet, akár sokakat érintő, nagyobb horderejű, komoly dolog is.
Egy azonban közös az ügyekben: azok számára, akik szívükön viselik ügyük sorsát, meghatározza az életüket, befolyásolja terveiket. Időt és energiát nem sajnálva igyekszünk azon, hogy minél többet, jobbat érhessünk el a saját ügyünk képviseletében.
Van, aki választja, van, aki kapja.
Van, aki vállalja, van, aki elmenekül előle.
Van, aki teherként viseli, van, aki páncélt kovácsol belőle.
A mi kis csapatunk, úgy gondoljuk, szerencsés: az ügyünk közös, és a munkánkkal egyre szélesedik a páncél is, amivel egyre többeket szeretnénk védeni. Elkötelezettek, a sors akaratából, Down szindrómás gyermekeink születésekor lettünk.
Sok idő, sok könny és még több kérdés után, mindannyian a magunk útját bejárva, ébredtünk rá lassan, hogy nekünk ezt az Ügyet szánta az ég. Megküzdöttünk a magunk krízisével, az elsők néhányan, ma már „öregek” egyedül.
És a végén egymástól függetlenül, de kivétel nélkül mindannyian arra döbbentünk rá, hogy ennek nem kellene így lennie.
Akik utánunk jönnek, már nem kell, hogy egyedül nézzenek szemben az első pillanatban rémisztő valósággal. És jönnek utánunk, hiszen ma Magyarországon, a globális átlagnak megfelelően, minden 600.-700. csecsemő kromoszóma rendellenességgel, azaz Down szindrómával születik.
Kell, és lehet segíteni azokon az anyákon, családokon, akiknek sérülten jön világra a kisbabájuk, és úgy érzik egyedül maradtak ebben a helyzetben.
Mi ezért dolgozunk! Szeretnénk segíteni, szeretnénk csökkenteni a könnycseppek és az álmatlan éjszakák számát. Segíteni próbálunk, hogy kinyílhasson egy eddig ismeretlen, új világ.
A hozzánk csatlakozott családok már meghozták a maguk döntését, gyermekük akár 3 hónapos, akár 24 éves.
Láthatjuk, akik értük, velük dolgozunk, hogy már egészen biztosak abban, hogy a jó döntést hozták meg.
Látjuk, amikor a néhány hónapos kisbaba anyukájára nézünk, akinek ugyan még ott a fájdalom a szemében, de már sokkal erősebb a büszkeség és az imádat, amikor alvó kislányát nézi. Látjuk az anyák meghatott könnyeit, amikor gyerekeik verset mondanak az anyák napi ünnepségen, amikor a tánccsoporttal lépnek fel.
Látjuk a büszke apákat a karate edzésen. Mert fogyatékos ugyan a gyermekünk, „más”, de mégis ugyanolyan, mint bárki más.